Spirituális löket az ÉLET-ünkben avagy,

az aspektusállítás

Az emberi lélek mélyén különböző szerepszemélyiségek léteznek, akik dolgoznak bennünk, éltetnek, formálják személyiségünket. Ösztönöznek és boldogítanak, de megosztottá is tesznek bennünket.
Az embernek rá kell döbbennie, hogy a lelke mélyén sosincs nincs egyedül, mindig EGYSÉG-ben vagyunk önmagunkkal. Amikor ez az egység megbomlik, amikor önmagunkkal vannak a legmélyebb „vitáink”, amikor minden rendben és valami mégis hiányzik. Ekkor van ideje ennek a típusú állításnak.

„Sokan vagyok, és mindenki én vagyok”

Szerepszemélyiségeinkkel, többé-kevésbé jól működő lélekrészeinkkel mély összekapcsolódást élünk meg aspektus állítás alkalmával a támogató TÉR –ben.

Ajánlott az gyermekkori család felállítása után végezni ezt a típusú belső munkát.

Nincs szükség sem a nehézségek boncolgatására, sem a család feltérképezésére már, a szándék rövid megfogalmazása után az egyén részei kerülnek be a TÉR-be, először három személlyel, akit az állíttató választ ki majd annyi szereplővel amennyi szükséges a vezető irányításával.

Az állítás célja a különböző részek egyensúlyba és egységbe rendezése, a behívott újabb részek beintegrálása. Egymás mellé állva, harmóniában haladjanak az úton a közös cél felé.

Néha csak egy kis lökés hiányzik, vagy csak a kívülről való rálátás a részekre, az összerendeződéshez. Időnként totális átrendezésre kerül sor. Sokszor megjelenik a térben új „szereplő”, ugyanis amikor az életben bekövetkezik egy olyan traumatikus esemény ahol leszakad egy-egy lélekrészünk, szinte a teljes vegetációba vonulhat és tetszhalottként várja,hogy újra a fénybe kerülhessen, a része lehessen annak az EGYSÉG-nek ahova alapvetően tartozik és született, így itt szinte új-ként mutatkozik meg és kéri a visszafogadását.
Néha előjön egy olyan részünk, amelyik nem képes az elengedésre, eseményekhez, személyekhez túlzottan kötődik. Leginkább saját elhatározásból rekeszt ki, fojt el, tagad meg részeket magából az ember, amit az tökéletes és kiegyensúlyozott működéshez vissza és el kell fogadni, hisz az EGYSÉG-be ők is bele tartoznak.

A TÉR mindig annyi szerepszemélyiséget mutat, és annyi belső munkát enged, amennyit az állíttató elbír és amennyire éppen akkor szüksége van a továbbfejlődéshez.
A cél, amit kitűzünk, az egyetértés, a harmónia, az összerendeződés, boldog és pozitív képpel zárul a folyamat.

Ez az egyik, ha nem legenergikusabb állítási forma.

Gyere el tapasztald meg ha felkeltette az érdeklődésed.